Vidám páros, egy rajzolt lány és egy fiú kalauzolja végig a diákokat a Szemétirtók-irka első, valamint hátsó oldalain környezetvédelmi témákban. A füzetben leírtakból a gyerekek érdekes és fontos információkat tudhatnak meg például a szelektív gyűjtésről vagy arról, hogyan csökkenthető a háztartásokban keletkező hulladék. A rajzokat Cserni Zsófia készítette, aki a füzet mellett mesekönyvet is illusztrál, és jelenleg anglisztika szakra jár a Pázmány egyetemre. Az interjújában arról is beszél, hogyan jut ideje az angoltanulás mellett a rajzolásra, továbbá miért ezt a két karaktert választotta az irkához, és melyik a kedvenc rajzfilmsorozata.

Miért az angol szakot választottad a rajzolás helyett?

Ingadoztam a kettő között, de az döntött az angol mellett, hogy kötetlen munkaidőben tudok dolgozni tolmácsként és fordítóként az egyetem után, és mivel jól be tudom osztani az időmet, jut majd néhány óra az alkotásra is. Úgy tűnik, hogy jól választottam, mert a tanulás mellett megmaradt a rajzolás, vannak munkáim.

Elsősorban grafika- és illusztrációkészítésre kérnek fel. Jelenleg is egy mesekönyvet illusztrálok. A kortárs szerző első könyve már ki is jött, és még öt vagy hat kötet várható. Ezt a munkát nagyon szeretem.  Ezenkívül kisebb logókat is tervezek és animációval is foglalkozom.

Hogyan kaptad a felkérést az irka megrajzolására?

Az egyik ismerősön keresztül keresett meg a Szemétirtóktól Lieber Tamás. Küldtem rajzokat és tetszett nekik, majd, amikor az első füzetbe szánt grafikák is elkészültek, azokkal is elégedettek voltak.

Teljesen szabad kezet kaptam az irka elkészítésénél, annyi volt a kérés, hogy karakterekkel dolgozzak. Azért döntöttem a lány és a fiú mellett, mert ezzel mindenki tud azonosulni.

Mikor és hol kezdtél el rajzolni?

Már kétéves koromban nagyon szerettem a könyvekben a rajzokat, mindig ezeket nézegettem. Amikor nagyobb lettem, rajzoltam embereket vagy random módon bármit, amit láttam. Később a tinédzserkori gondjaimat öntöttem rajzokba, így jobban fel tudtam dolgozni a problémáimat. A karakterek persze formálódnak az évek során, amikor visszanézem, látom, hogyan változtak, de az változatlan, hogy próbálom belevinni a saját életemet is a figuráim történetébe.

Egyébként meg teljesen autodidakta vagyok, annyi volt a tanulmányom, hogy elmentem rajzos előkészítő suliba, és elvégeztem egy animációs online kurzust is.

Melyik műfajt, a rajzfilmeket vagy a képregényeket szereted inkább?

Az animék és a klasszikus Marvel szuperhősök is tetszenek. A mai napig nézek rajzfilmeket, nagyon szeretem a felnőtteknek szóló animációs sorozatokat. Nagyon jó a megvalósításuk és a bennük levő világ felépítése, érdekes témákat is feszegetnek, például foglalkoznak a mentális betegségekkel. A rajzolt figurákon keresztül sokkal jobban meg tudják mutatni az alkotók ezeket a problémákat, sokkal inkább valóságossá teszik rajzban, mint a színészi játékban. Ezekkel a karakterekkel jobban is lehet azonosulni, mert jobban árnyalhatók.

Van kedvenc filmed?

Engem a komolyabb témák érdekelnek. A Bojack Horseman sorozatnak nagyon érdekes a története. Egy kiégett 40 és 50 év közötti sztár életét mutatja be, aki még a ’90-es években volt népszerű a családi műsorokban. A karrierje megtört, és nincs már semmilyen lehetősége, viszont állandó harcban áll a belső démonjaival, amikkel próbál megküzdeni. Boncolgatja a felnőtté válással járó problémákat, a XXI. századi média és szociális média hatásait. Szól arról is, hogy mások negatív véleménye miatt, hogyan alakul ki valakinél önértékelési zavar. A filmben antropomorf állatkarakterekkel dolgoznak, ezekkel jól tudnak jellemet ábrázolni. Ez nekem nagyon bejön.

Az egész estések közül Satochi Kon rajzfilmje, a Tokiói keresztapák című tetszik. Ez egy karácsonyi történet. Nagyon utálom a romantikus vígjátékokat, mert gejlnek érzem, és az összes karácsonyi film szinte ilyen, de ez volt az első, amit végig tudtam nézni. Ebben három hajléktalan talál egy csecsemőt Tokióban és elmennek előkeríteni a gyerek anyját. A történet a kalandjaikról, a három hajléktalan kapcsolatának dinamikájáról szól, imádtam.

Kaptál már negatív kritikát a munkáidra?

Nem, eddig minden munkám tetszett az ismerősöknek, amit felraktam az Instagram-oldalamra. De pont az előbb említett sorozat jó arra, hogy felvértezzem magam ezek ellen.

Van olyan alkotó, aki inspirál?

Nem nagyon követem a kortársakat. A rajzos barátaim közül kerülnek ki azok, akik nagy hatással vannak rám. Ösztönből alkotnak, nem jelent nekik gondot, hogyan ábrázoljanak valamit. Velük nagyon jó beszélgetni, és amikor átküldik a rajzaikat, már látom, hogy mi történik bennük.

Én is így rajzolok, a már említett mesekönyvnél is, amikor elolvastam egy történetet, beugrott egy kép és ezt rajzoltam meg. Persze kihívás is egyben, mert meg kell, hogy feleljen a kompozíció szabályainak, és fontos, hogy illeszkedjen egy mesekönyv hangulatához.

A Szemétirtók füzet témája is inspirált. Ezt azért szerettem mert, amikor a karaktereket rajzoltam, az járt a fejemben, hogy olyanok legyenek, amik a kicsi énemnek is tetszenének. A témáját is fontosnak érzem, éppen ezért jó volt hozzájárulni ahhoz, hogy másokat is elérjenek a környezetvédelemmel kapcsolatos információkkal. Sose gondoltam volna, hogy a rajzaim egyszer ilyen formában is eljutnak az emberekhez.

Frissítve: 2021.10.06. 08.40