A jászszentandrási templomban található a modern magyar képzőművészet legjelentősebb és a korának legmegosztóbb freskógyűjteménye, ami mind a mai napig lenyűgözi a látogatót. A II. világháború előtti időben készült monumentális képek készítésével Aba-Novák Vilmos és Chiovini Ferenc festőművészeket bízták meg, akik Száz Károly plébános felügyelete alatt dolgoztak. Amikor 1933-ban elkészültek a képek, a felubeliek egy része dicsérte az alkotásokat, a másik részük pedig be sem merte tenni a lábát a templomba.

A jászszentandrási képviselő-testület haladó szellemiségére utal, hogy megbízta Chiovinit és Aba-Novákot a falu gótikus stílusban épített új templomának díszítésével. A két művész előzetes terveket is készített a képekről, amiket az egri főegyházmegye művészeti tanácsa elbírált, és tagjai körében nagy sikert arattak az alkotók elképzelései. A megbízatás körülményeiről a Munkácsy-díjas Chiovinit is megkérdezte a Népszava újságírója a lap 1971. augusztus 15-i számában, aki elmonda, hogy 1932-ben kapta a felkérést a freskó elkészítésére, és szólt Aba-Nováknak, hogy vállalják el együtt a munkát. Úgy egyeztek meg, hogy a szentélyt Aba-Novák festi, ő pedig az oldalfalakra a történelmi tárgyú képeket. Nagyon gyorsan haladtak a munkával, ugyanis nem egészen három hónap alatt elkészültek a freskókkal. A szentélyt és a szentély előtti ívet Aba-Novák 1933. június 10-étől szeptember 9-ig festette meg.

Aba-Novák, akit Picasso egyszerűen csak barbár zseninek nevezett, 4-5 négyzetméternyi felületet volt képes festeni egy nap. A freskókat vizes falfelületre készítették, ezért a munkája közben a falu önkéntes tűzoltói locsolták a falakat, így a templom úszott a vízben. A festő azonban nem tudott zökkenőmentesen festeni, ugyanis az I. világháborúban szerzett idegzsábája állandóan kiújult. Ilyenkor tanítványai besegítettek neki, a művész pedig távcsővel nézte a karzatról a munkájukat, és néha odaszólt, hogy „kenj még oda egy kis okkert!”

Aba-Nováknak arra is volt ideje a freskókészítés rövid időszaka alatt, hogy átfesse művét a kritikák hatására. A fáma szerint az elkárhozottakat ábrázoló rész kapott bírálatot a templom öreg takarítóasszonyától. Az asszony azt kifogásolta, hogy a túlvilágon is „a földi igazságszolgáltatás érvényesül”, az égben ugyanis csupa püspököt és királyt ábrázolt a művész, a pokolban pedig a szegények senyvednek. Aba-Novák megszívlelte a kritikát, és végül így került be a poklok tűzében égők közé a csokornyakkendős boltossegéd, aki sok szalámivéget tett a festő szendvicsébe, és a virágos kalapos postáskisasszony, akire szintén megharagudott a művész. Aztán egy idő után Aba-Nováknak elege lett a kéretlen kritikákból és bezáratta a templom kapuit, továbbiakban pedig maradt a zárt kapus festés a befejezésig.

Az elkészült freskók korabeli megítélése ellentmondásos volt. Az Esti Kurír az 1933. október 15-i számában egyenesen „kulturvitáról” ír. A művészek, Jászszentandrás művelt közönsége ugyanis el volt ragadtatva. Arról beszéltek, hogy „a két művész expresszionista művészete és konstruktív hajlama csodálatosan érvényesültek, a hatalmas arányú freskókon”. A földműves lakosság azonban nem volt hajlandó bemenni a templomba, annyira „féltek Aba Novák megdöbbentő erejű freskóitól”.

A nép panaszai nyomán az egyház emberei is léptek, például Odilló páter egyenesen az írta, hogy „amit ez a két festő (Aba-Novák és Chiovini) művelt a jászszentandrási templomban, az káromkodás az ecsettel.” Az egyházi berzenkedésnek pedig az lett a vége, hogy a templomot nem tudták felszentelni. Végül magasabb rendű közbeavatkozás segített a dolgon. XII. Piusz pápa ugyanis tudomást szerzett a freskók létezéséről, és a képekről elismerően nyilatkozott, ami felülírt minden más szabályt, és a templom felszentelése elől elhárult az akadály. Azt is beszélték, hogy az akadékoskodó pátert Rómába rendelte és vélhetően alapos fejmosásban részesítette.

A freskók utóéletéhez tartozik, hogy – az 1935-ös Művészeti Lexikonban leírtak szerint – kivitték az 1934-es római magyar egyházművészeti kiállításra a jászszentandrási képek vázlatát, amiket végül Mussolini vett meg.