Csoda szép villa őrzi a szalámigyár-tulajdonos emlékét

Gyönyörű szecessziós villa őrzi az olasz származású Dozzi József szalámigyár-tulajdonos emlékét Mátyásföldön a Májusfa utcában. Mind a mai napig ámulatba ejti a járókelőket a kővirágokkal, pávákkal díszített épület homlokzata. A gyárosnak Rákospalotán is volt érdekeltsége, ugyanis a Dembinszky utca 1. szám alatt építette meg üzemét a községben az 1900-as évek elején.

Az olasz származású Dozzi Józsefet megelőzték honfitársai a szalámigyártás piacán, ugyanis Pietro Del Medico 1844-től, majd Piazzoni és Faddini olasz gesztenyesütők 1850-től és 1851-től kezdték gyártani a finom húsárut a fővárosban. A szalámigyártás sikerét látva Piazzoni elhatározta, hogy bővíti az üzemet, ezért magához hívatta 15 éves unokaöccsét, Dozzi Józsefet, hogy segítsen neki a gyártásban, aki végül így került a szalámigyártás élvonalába az 1800 évek végén. Olyannyira beletanult, hogy a „Piazzoni gyár utóda lett később a Dozzi szalámigyár” – írja a Természettudományi Közlöny a 71. évfolyamában.

Érdekesség, hogy a Pesti Hírlap 1902. december 20-ai száma szerint Dozzi József 1902. december 19-én tette le a honpolgári esküt, és ebből az alkalomból 100 koronát adományozott a budapesti szegényeknek. Rá három évre, 1905-ben pedig felépítette a Dozzi-villát Mátyásföldön a Májusfa utca 5. szám alatt.

Dozzi később létrehozta üzemét a Rákospalota-Újfalun a Dembinszky utca 1. szám alatt, ahol 1910-től indulhatott el a termelés, majd a II. világháborút követően 1947-49 közt már csak konzerveket állítottak elő. Végül 1949 decemberében született döntés arról, hogy Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat lesz az épületben.

Az ízletes és jó minőségű Dozzi-féle szalámit külföldön is díjazták. A Nemzeti Újság 1930. szeptember 17-én arról ír, hogy az első díjat, a Nagy aranyérmet kapta meg a kitűnő minőségű szárazáru az 1930-as antwerpeni nemzetközi kiállításon. A szalámi egyébként a magyar pavilon dísze volt.

A szalámigyár neve felmerült a Magyarország című lap 1937. április 9-i számában is, ugyanis a korabeli krónikás arról számolt be, hogy Vágó Magda, a Dozzi Szalámigyár igazgatósági tagjának, dr. Vágó Lajosnak a lánya öngyilkosságot kísérelt meg. A cikk szerint a 22 éves Magda azért akart önkezével véget vetni az életének, mert apja férjhez akarta adni „egy ismertnevű vagyonos fiatalemberhez”. Erről azonban Magda hallani sem akart, mivel szerelmes volt egy másik fiatalemberbe, aki viszont jóval szegényebb volt a közismert úrifiúnál. Magda végső kétségbeesésében választotta az öngyilkosságot, amit végül édesanyja akadályozott meg, aki eszméletlen állapotban találta meg a lányt a szobájában és hívatta a mentősöket.

A kitűnő szalámik készítője, Dozzi József 1946. március 20-án halt meg tüdőgyulladásban, felesége Frank Katalin pedig 1968-ban hunyt el, mindkettőjüket Budapesten temették el a családi sírhelyen, ahol gyermekeik is nyugszanak. Leszármazottaik mai is élnek a fővárosban.